A családjog margójáról

 2012.04.16. 16:36

VÁLÁS, GYERMEKELHELYEZÉS:

Statisztika adatok alapján napjainkban 25.000 körüli egy évben a válások száma. A válás legkardinálisabb részei a gyermekelhelyezés és a vagyonmegosztás.

 

Jogi szabályozás tekintetében az 1954. évi Csjt hivatott rendelkezni. A Csjt., valamint az egyéb családjogi jogszabályok elsődleges feladata a család, illetve ezen belül elsősorban a gyermek védelme. Elsősorban a gyermek érdekeiben igyekszik eljárni a bíróság, mint magatehetetlen, 14 év alattiak esetében döntésképtelen, passzív résztvevői az eseményeknek. Rendkívül kényes probléma, hogy egy érzelmileg túlfűtött konfliktusban mennyire lehet optimálisan dönteni. Pszichológiai szempontból a gyermek elhelyezési eljárások gazdag táptalaját képezik az áldozattá válásnak. A precedensek alapján gyakori a válásokkor, hogy a szülők valamilyen szinten
inkább kompromisszumra jutnak. 

A Csjt. szerint - a szülők megegyezésének hiányában - a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. A bírói gyakorlat szerint a gyermeknevelésre való alkalmatlanságra utal, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte.

A nem megfelelően lezárt kapcsolatok kihatása a gyermek pszichés fejlődésére felbecsülhetetlen következményekkel jár. A szülők harcában kialakul a gyermekben a lojalitás konfliktus, nem tud dönteni a szülei vitájában. A szülők pedig, gyakran felhasználva a törvények adta lehetőségeket, netán túl is lépnek ezeken a korlátokon, versenyeznek a gyermek szeretetéért.

 

Egy kiragadott, sarkos példával szeretnénk a gyermekelhelyezések legszélsőségesebb esetét szemléltetni, amelyre megdöbbentő, de számos precedense van.

 

A tipikus elképzelés a közfelfogásban adott: válás után az apa nem törődik a gyermekével, az anyára hárul minden a neveléssel kapcsolatban, az apa pedig újra kezdi az életét és „vígan éli napjait”. 
 

Dr. Régász Mária egy nagyon érdekes, jogilag és erkölcsileg maximálisan aggályos probléma körre hívta fel a figyelmet.

 

Lényege: az anya keresztes háborúja az apa.

 

Az anya a válás után megerősödve, az addigi kompromisszumot felrúgva, a gyermek érdekeire hivatkozva, közben pont ez ellen cselekedve perbe lép az apával. Általában a tartásdíj, kapcsolattartás, felügyeleti jog kapcsán. A jogi procedúra mellett pedig megkezdődik a gyermek „apátlanítási” folyamata. Jellemző az ún. „kapcsolattartási vírus”, emellett pedig a pszichés lelki nyomás, az apa ellen való nevelés, az apához fűződő érzelmeinek kiölése. A gyermek érdekeire hivatkozva, a gyermeket eszközként felhasználva indul harc minden fronton az apa személye ellen. A gyermek nem tud dönteni, hiszen mindkét szülőhöz ragaszkodik, eközben a folyik a hosszú per, senki nem jut közelebb a kompromisszumhoz. A anya „apátlanítani” szeretne, az apa normális kapcsolatot a gyermekével, a gyermek pedig mindkét szülőjével való kapcsolatot.  A bírósági intézkedés, jogerős szabályozás megszületéséig gyakran hosszú hónapok is letelhetnek.

 

A „legelszántabb” anyák ilyenkor megdöbbentő kreativitásról tesznek tanúbizonyságot. Hajlandóak elköltözni a gyermekkel együtt más városba, felborítva a gyermek addigi életét. A másik „bevetett fegyver” a büntető feljelentés. Az abszurditást túllépő esetekben az apa ellen folyó bírósági perek, a pszichés hatásgyakorlás az apa és gyermekének viszonya látja kárát. A gyermekben a bizonytalanság, a szándékos megtévesztés fokozza a szorongást.

 

Tipikus emberi játszma folyamán az anya van áldozatként, üldözöttként feltűntetve, a gyermek a megmentendő fél, az apa pedig az üldöző. Mindeközben a gyermek igyekszik mindkét szülőjének megfelelni, lehetőségeihez képest nem foglal állást. Egy amerikai felmérés szerint a gyerekek 1-2 év múlva kiheverik a válást, érzelmi és magatartási reakcióik nem különböznek más élethelyzetű társaikétól, ha megvalósulnak a következő feltételek:

- kiegyensúlyozott, folyamatos, megbízható kapcsolattartás mind a két szülővel

- fennmarad a családi élet rendezettsége

- a gondviselő szülő mentálisan, pszichésen regenerálódott a válási krízis
után.

 

Nincs olyan tökéletes, intelligens válás, amit nem érez meg a gyerek. A szülők kompromisszum készsége, a gyermek érdekeinek előtérbe helyezése, a belátás, hogy a gyermeknek minkét szülőjére szüksége van, illetve az érzelmek, sértettségek háttérbe szorítása révén a gyermek egészséges pszichés fejlődése nem lenne akadályoztatva.

 

A kompromisszumra jutást hivatott elősegíteni a mediáció intézménye, amely egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik
fél (mediátor) jár közben. A mediátor a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő.

A családi mediáció a szülők egymás közötti és gyermek közötti jövőbeni kapcsolatára figyel, és azon alapul, hogy a szülők tudják a legjobban, hogy a gyermekeiknek mire van szüksége.

Az érzelmi terhek megnehezítik a döntéshozást. Ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor a végső döntést a bíró hozza meg autoriter módon. A bírák és szakértők erősen túlterheltek, egyikük számára sincs speciális képzés
és a tárgyalások „futószalaga” is megnehezíti az eljárást. A felek ennek következtében úgy érzik, hogy személyes problémáikkal egyáltalán nem foglalkoztak, vagy nem megfelelően döntöttek, mert a nehezen érthető jogi kérdések uralták a tárgyalás témáját. A családi mediáció ezen a ponton léphet be a bírósági eljárás kiegészítő elemeként, mint olyan folyamat, melynek során szerephez juthatnak a szorongások, félelmek, annak érdekében, hogy jobban
érthetővé váljék a felek mögöttes érdeke, ellentétes látásmódja. Különösen javasolt a mediáció a tönkrement, elrontott házasságok eseteiben, amikor már képtelenek segítség nélkül kommunikálni egymással, amikor már az indulatok és negatív érzelmek elhatalmasodtak.

Igyekszik tehermentesíteni az igazságszolgáltatást és példát mutat a gyerekeknek abban, hogyan kell az élet nehéz helyzeteit kezelni, egymást tiszteletben tartani, de nem áldozattá válni.

            Természetesen egyetlen jogi intézmény sem képes kompenzálni a szülői felelősséget és azt a
hátteret biztosítani a gyermek számára, amelyhez joga lenne.

A bejegyzés trackback címe:

http://ipsoiure.blog.hu/api/trackback/id/tr694454882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

altem (törölt) 2012.04.16. 23:57:20

Köszönöm ezt az esszét, nagyon sokat segített! Remélem lesz még folytatása! ST